A tízévenkénti amerikai népszámlálás az első 1790-es alkalommal a mindössze 4 000 000 lelket számláló lakosságot csupán a családfők közvetlen megkérdezésére korlátozódott. 1850-re a lakosság száma több mint megötszöröződött, és ekkor már minden honpolgár esetében külön regisztrációt végeztek. Az eredményeket táblázatokban összegezték, melyek előállítása hatalmas munkát jelentett. Az összefoglaló táblázatok 1650 oldalt töltöttek meg.

A folyamatosan növekvő populáció megszámlálása egyre nehezebb feladattá vált. 1870-re 38.5 millió (38,558,371), 1880-ra már 50 millió( 50,189,209) ember adatait gyűjtötték össze. Az adatokat 1880-ban 500 ember összesítette 36 szempont szerint 7 éven keresztül. Világossá vált, hogy a bevándorlók növekvő mennyiségének köszönhetően a következő 10 év alatt a népesség megduplázódik, nyilvánvalóan nem fog sikerülni tehát a következő népszámlálásig befejezni az utoljára begyűjtött adatok kiértékelését.

Hermann Hollerith, aki néhány évig a népszámlálási hivatal alkalmazottja, majd néhány évig találmányokat elbíráló US Patent Officerként tevékenykedik, 1884-ben, már találmányok gondozásával foglalkozó magánzóként kezdeményezi saját, lyukszalagos adatfeldolgozó (táblázatkészítő) berendezésre vonatkozó találmányának bejegyzését. A kezdetleges megoldást 1887-re új, már lyukkártyákon alapuló megoldással váltja fel. 1887-től kipróbálja a rendszert Baltimore város halálozási adatainak rendezésére, illetve a hadsereg kórházi adatainak rendezésére.

1889-ben a népszámlálási hivatal igazgatója, Robert P Porter pályázatot hirdet az 1890-es népszámlálásban használatos adatfeldolgozó berendezésre. A pályázatot Hollerith tökéletesített berendezése fölényesen megnyeri, mind az adatfelvétel, mind a feldolgozás tekintetében(utóbbi 10x gyorsabb versenytársaiénál). Az ok egyszerű: Hollerith a kértyalyukasztgatás (adatfelvétel) után minden manuális műveletet kizárt a rendszerből.

Minden adathoz egy lyukat, így minden polgárhoz egy lyukkombinációt rendelt, ezeket az 1 dolláros méretű, összesen 204 lehetséges helyen lyukasztható kártyán rögzítette. A kártya bekerült egy rendezőgépbe, ott elhaladt egy tűrendszer alatt, a lyukak alapján záródó tûk elektromágneseket hoztak működésbe, melynek hatására a körlapos számlálón a mutató egy egységgel előbbre lépett. A kártyák osztályozása félautomatikusan történt: amikor egy kártyáról az adatot a tabulátorba akarták vinni, egy külön osztályozó boksz előre meghatározott rekeszének fedele automatikusan kinyílt. A kezelő a kártyát a rekeszbe helyezte és a rekeszt kézzel zárta. Igy a kártyák bármilyen szempont szerint gyorsan csoportosíthatóak voltak. Hollerith ismerte fel elsőként, hogy a gyors feldolgozás érdekében alapvetõ feladat a nagy mennyiségû adat kódolása.

Az 1890-es 10. népszámlálás alkalmával közel 63 millió személyről és 150 ezer polgári körzetből beérkező adataik feldolgozását kellett elvégezni .

Az első eredmény már egy hónap alatt megszületett, 6 hét alatt már a teljes népességről beérkezett adatok rendelkezésre álltak, a többszáz millió kártyabevitelt igénylő részletes, csoportosított számolások pedig két év leforgása alatt szolgáltatták a 10 220 oldalon publikált összesítő táblázatokat. 1896-ban Hollerith megalapítja saját cégét a Tabulating Machine Company-t.

Az 1890-es modell még csak egyszerű számlálásra volt alkalmas, a Hollerith által kifejlesztett későbbi modellek már képesek voltak az eredmények összeadására, így alkalmasakká váltak egyszerűbb raktárkészlet nyilvántartásra stb. 1902-05 között Hollerith kifejleszt egy automatikus kártyaadagolórendszert, illetve egy tűk helyett kefékkel működő beolvasórendszert, mely a kártyák mozgás közben való leolvasását tette lehetővé. 1905-től a Népszámlálási Hivatal alkalmazásairól(mellyel ebben az évben már nem hosszabbítják meg a szerződést)figyelme a rendszer üzleti hasznosítására terelődik.

1908-ra a TMC 30 állandó vásárlóval rendelkezik, köztük vasutas cégektől gyártókon át állami hivatalokig voltak találhatók megrendelők. 1911-re a cég túlnőtte Hollerith ambicióit, így átadja a cég irányítását egy jónevű üzletembernek, Charles Flint-nek. Flint Computing-Tabulating-Recording Company (C-T-R) néven indítja újra a céget. A blokkológépeket, illetve egyéb praktikus üzleti eszközöket (pl. némi szarkazmussal mérlegeket) gyártó cégekkel való egyesülésnek köszönhetően az új cég gyorsan növekszik, Hollerith egy-két évig még igazgatói pozícióban marad, majd 1921-es nyugdíjazásáig technikai tanácsadó lesz.

1914-ben Thomas J. Watson kerül a cég élére, aki Hollerith-tel gyökeresen ellenkező szemlélettel vezeti azt, elsősorban az eladás művészetét tekintette fő működési területének. Watson felismeri, hogy a vállalat legdinamikusabb, a jövőbeni fejlődés ígéretét is magában hordó részlege éppen a Tabulating Machines Division, így annak komoly fejlesztéséhez lát. 1924-re, amikor a cég átkereszteli magát International Business Machines-re (IBM) már több mint 3000 alkalmazottal rendelkezik.

“In July 2010, a group from the Computer History Museum reported that an IBM 402 was still in operation at Sparkler Filters, Inc., a manufacturing company that produces chemical filtration systems, in Conroe, Texas, still as of 2022 the company’s accounting and payroll is done on the oldest American computer in service within the United States of America or elsewhere on the Earth.” Wikipedia: https://en.wikipedia.org/wiki/IBM_402

The IBM 407 Accounting Machine 1947